αὐτός

αὐτός
αὐτός (Cret. [full] ἀϝτός GDI4976, al.), αὐτή, αὐτό (also
A

αὐτόν Leg.Gort. 3.4

, al.), reflexive Pron., self:—in oblique cases used for the personal Pron., him, her, it:—with Art., ὁ αὐτός, ἡ αὐτή, τὸ αὐτό (also ταὐτόν), etc., the very one, the same.
I self, myself, thyself, etc., acc. to the person of the Verb: freq. joined with ἐγώ, σύ, etc. (v. infr. 10),
1 one's true self, the soul, not the body, Od.11.602; reversely, body, not soul, Il.1.4; oneself, as opp. others who are less prominent, as king to subject, 6.18; Zeus to other gods, 8.4; bird to young, 2.317; man to wife and children, Od.14.265; warrior to horses, Il.2.466, or to weapons, 1.47; shepherd to herd, Od.9.167, cf. Il.1.51; Trojans to allies, 11.220; seamen to ships, 7.338: generally, whole to parts, ib.474; so later

ἡ σίδη καὶ αὐτὴ καὶ τὰ φύλλα Thphr.HP4.10.7

, cf. X.Ath.1.19, Pl.Grg. 511e, etc.;

αὐτή τε Μανδάνη καὶ τὸν υἱὸν ἔχουσα X.Cyr.1.3.1

;

αὐ. τε καὶ τὰ ποιήματα βουλόμενος ἐπιδεῖξαι Pl.R.398a

: abs., the Master, as in the Pythag. phrase Αὐτὸς ἔφα, Lat. Ipse dixit; so τίς οὗτος . . ;— Αὐτός, i.e. Socrates, Ar.Nu.218; ἀναβόησον Αὐτόν ib.219;

ἀνοιγέτω τις δώματ'· Αὐτὸς ἔρχεται

the Master,

Id.Fr.268

, cf. Pl.Prt.314d, Thphr.Char.2.4, Men.Sam.41:

αὐ. ἀϋτεῖ Theoc.24.50

: neut., αὐτὸ σημανεῖ the result will show, E.Ph.623;

αὐτὸ δηλώσει D.19.157

;

αὐτὰ δηλοῖ Pl.Prt.329b

; αὐτὸ διδάξει ib.324a; esp.

αὐτὸ δείξει Cratin. 177

, Pl.Hp.Ma.288b, cf. Tht.200e; in full,

τάχ' αὐτὸ δείξει τοὔργον S.Fr.388

;

τοὔργον τάχ' αὐτὸ δείξει Ar.Lys.375

; redupl.,

αὐτός θ' ὁ χρήσας αὐτὸς ἦν ὁ μαρτυρῶν A.Eu.798

; of things, the very, ὑπὸ λόφον αὐτόν, i.e. just, exactly under . . , Il.13.615; πρὸς αὐταῖς ταῖς θύραις close by the door, Lys.12.12; αὐτὸ τὸ δέον the very thing needed, X. An.4.7.7;

αὐτὸ ὃ μάλιστα ἔδει ῥηθῆναι Pl.R.362d

; αὐτὸ τὸ περίορθρον the point of dawn, Th.2.3; αὐτὰ τὰ ἐναντία the very opposite, X.Mem. 4.5.7;

αὐτὰ τὰ χρήσιμα καὶ ἀναγκαῖα D.H.Th.23

; even,

οὔ μοι μέλει ἄλγος οὔτ' αὐτῆς Ἑκάβης Il.6.451

;

εἴ περ ἂν αὐταὶ Μοῦσαι ἀείδοιεν 2.597

.—In these senses αὐτός in Prose either precedes both the Art. and Subst., or follows both, e.g. αὐτὸς ὁ υἱός or ὁ υἱὸς αὐτός. The Art. is sts. omitted with proper names, or Nouns denoting individuals,

αὐτὸς Μένων X.An.2.1.5

; αὐτὸς βασιλεύς ib.1.7.11.
2 of oneself, of one's own accord,

ἀλλά τις αὐ. ἴτω Il.17.254

;

σπεύδοντα καὶ αὐτὸν ὀτρύνεις 8.293

;

καταπαύσομεν· οἱ δὲ καὶ αὐτοὶ παυέσθων Od.2.168

;

ἥξει γὰρ αὐτά S.OT341

; also, in person,

τῶν πραγμάτων ὑμῖν . . αὐτοῖς ἀντιληπτέον D.1.2

.
3 by oneself or itself, alone, αὐτός περ ἐών although alone, Il.8.99; αὐτὸς ἐγείναο παῖδ', i.e. without a mother, 5.880, cf. Hes.Th.924;

ἀνακομισθῆναι αὐτὸν ἐς Φάληρον

by himself,

Hdt.5.85

; αὐτοὶ γάρ ἐσμεν we are by ourselves, i.e. among friends, Ar.Ach.504, cf. Th.472, Pl.Prm.137b, Herod.6.70, Plu.2.755c, Luc. DDeor.10.2;

αὐτοῖς τοῖς ἀνδράσι . . ἢ καὶ τοῖς ἄλλοις X.An.2.3.7

;

ἄνευ τοῦ σίτου τὸ ὄψον αὐτὸ ἐσθίειν Id.Mem.3.14.3

;

τὸν τρίβωνα ὃν αὐτὸν φορεῖ Thphr.Char.22.13

(prob.); αὐτὰ γὰρ ἔστιν ταῦτα these and no others, Emp.21.13, al.: strengthd., αὐτὸς κτήσατο οἶος himself alone, Od.14.450; αὐτὸς μόνος, v. μόνος II; αὐτὸς καθ' αὑτόν, v. ἑαυτοῦ.
4 in Philosophy, by or in itself, of an abstract concept or idea,

δίκαιον αὐτό Pl.Phd.65d

;

αὐτὸ τὸ ἕν Id.Prm.143a

, al., cf. Arist. Metaph.997b8: neut., αὐτό is freq. in this sense, attached to Nouns of all genders,

οὐκ αὐτὸ δικαιοσύνην ἐπαινοῦντες ἀλλὰ τὰς ἀπ' αὐτῆς εὐδοκιμήσεις Pl.R.363a

; less freq. with Art.,

τί ποτ' ἐστὶν αὐτὸ ἡ ἀρετή Id.Prt.360e

; more fully, εἰ αὐτὸ τοῦτο πατέρα ἠρώτων, ἆρα ὁ πατήρ ἐστι πατήρ τινος, ἢ οὔ; Id.Smp.199d; ἀδελφός, αὐτὸ τοῦτο ὅπερ ἔστιν the ideal, abstract brother, ibid.e: later, in compos.,
αὐτοαγαθόν, αὐτοάνθρωπος, etc. (q. v.), cf. Arist.Metaph.1040b33; less freq. agreeing with the Subst.,

ἵνα αὐτὴ δικαιοσύνη πρὸς ἀδικίαν αὐτὴν κριθείη Pl.R. 612c

, etc.; doubled,

ἐκ τῆς εἰκόνος μανθάνειν αὐτήν τε αὐτήν, εἰ καλῶς εἴκασται

its very self,

Id.Cra.439a

.
5 in dat. with Subst., in one, together, ἀνόρουσεν αὐτῇ σὺν φόρμιγγι he sprang up lyre in hand, Il.9.194; αὐτῇ σὺν πήληκι κάρη helmet and all, 14.498, cf. Od.13.118;

αὐτῷ σὺν ἄγγει E.Ion 32

, cf. Hipp.1213; also without

σύν, αὐτῇ κεν γαίῃ ἐρύσαι Il.8.24

: so freq. in Prose and Poetry, αὐτοῖς ἀνδράσι men and all, Hdt.6.93; αὐτοῖσι συμμάχοισι allies and all, A.Pr.223 (lyr.);

αὐτοῖς μελάθροις διακναιομένους E.Med.164

: with Art.,

αὐτοῖσι τοῖσι ἱματίοισι ἀπ' ὦν ἔβαψε ἑωυτόν Hdt.2.47

;

αὐτοῖσι τοῖς πόρπαξι Ar.Eq.849

, etc.;

αὐτοῖς τοῖς ἵπποις κατακρημνισθῆναι X.Cyr.1.4.7

.
6 added to ordinal Numbers, e.g. πέμπτος αὐτός himself the fifth, i. e. himself with four others, Th.1.46, cf. 8.35, X.HG2.2.17, Apoc.17.11, etc.:—αὐτός always being the chief person.
7 freq. coupled with

οὗτος, τοῦτ' αὐτό ἐστι τὸ ζητηθέν Pl.Plt.267c

, etc.;

αὐτὸ τοῦτο μόνον Id.Grg.500b

; also

λεγόντων ἄλλο μὲν οὐδέν . . αὐτὰ δὲ τάδε Th.1.139

;

πόλεις ἄλλας τε καὶ αὐτὸ τοῦτο τὸ Βυζάντιον X.An.7.1.27

; ταῦτα ἥκω αὐτὰ ἵνα . . Pl.Prt.310e.
8 καὶ αὐτός himself too, Od.7.73, 14.45, X.An.5.5.9, etc.
9 repeated in apodosi for emphasis,

αὐτὸς ἐπαγγειλάμενος σώσειν . . αὐτὸς ἀπώλεσεν Lys.12.68

, cf. A.Fr.350, X.An.3.2.4.
10 in connexion with the person. Pron.,

ἐγὼν αὐτός Od.2.194

;

σέθεν αὐτοῦ Il.23.312

;

νωΐτερον αὐτῶν 15.39

(always divisim in Hom.); folld. by an enclit. Pron.,

αὐτόν μιν Od.4.244

; so

αὐτὸν γάρ σε δεῖ Προμηθέως A.Pr.86

; also

αὐτὸς ἔγωγε Pl.Phd.59b

, etc.:— after Hom. in the oblique cases αὐτός coalesces with the Pron., ἐμαυτοῦ, σεαυτοῦ (these not in Alc. or Sapph., A.D.Pron.80.10 sqq.), ἑαυτοῦ, etc. (q. v.).
b with person. Pron. omitted, αὐτός . . ἧσθαι λιλαίομαι, for ἐγὼ αὐτός, Il.13.252; αὐτὸν ἐλέησον, for ἐμὲ αὐτόν, 24.503;

αὐτῶν γὰρ ἀπωλόμεθ' ἀφραδίῃσιν Od.10.27

; in 2.33 οἱ αὐτῷ is simply a strengthd. form of οἱ; and so in [dialect] Att., when σὲ αὐτόν, ἐμοὶ αὐτῷ, etc., are read divisim, they are emphatic, not reflexive; in this case αὐτός generally precedes the person. Pron., cf. X.Cyr.6.2.25 with 6.1.14.
c with the reflexive ἑαυτοῦ, αὑτοῦ, etc., to add force and definiteness,

αὐτὸς καθ' αὑτοῦ A.Th.406

; αὐτοὶ ὑφ' αὑτῶν ib.194;

αὐτοὶ καθ' αὑτούς X.Mem.3.5.4

;

αὐτὸ καθ' αὑτό Pl.Tht.201e

; sts. between the Art. and reflex. Pron.,

τοῖς αὐτὸς αὑτοῦ πήμασιν βαρύνεται A.Ag.836

, cf. Pr.762;

τούς γ' αὐτὸς αὑτοῦ πολεμίους S.Aj. 1132

: also κατ' αὐτὺ ([dialect] Boeot. for αὐτοὶ)

αὐτῶν IG7.3172.121

(Orchom. [dialect] Boeot.).
d αὐτοῦ, αὐτῶν with possess. Pron.,

πατρὸς κλέος ἠδ' ἐμὸν αὐτοῦ Il.6.446

;

θρῆνον . . ἐμὸν τὸν αὐτῆς A.Ag.1323

;

ἐχθρὸς ὢν τοῖς σοῖσιν αὐτοῦ S.OT416

; τοῖς οἷσιν αὐτοῦ ib.1248;

αὐτῶν σφετέρῃσιν ἀτασθαλίῃσιν Od.1.7

;

τοῖς ἡμετέροις αὐτῶν φίλοις X.An. 7.1.29

.
e αὐτὸς ἑαυτοῦ with [comp] Comp. and [comp] Sup. Adj.,

αὐτὸς ἑωυτοῦ ῥέει πολλῷ ὑποδεέστερος Hdt.2.25

;

τῇ εὐρυτάτη ἐστὶ αὐτὴ ἑωυτῆς Id.1.203

.
11 αὐτός for ὁ αὐτός, the same, Il.12.225, Od.8.107, 16.138, Pi.N.5.1 (never in Trag.), and in later Prose,

αὐταῖς ταῖς ἡμέραις IG 14.966

(ii A. D.), cf. Ev.Luc.23.12.
12 [comp] Comp.

αὐτότερος Epich.5

: [comp] Sup.

αὐτότατος

his very self,

Ar.Pl.83

: neut. pl. αὐτότατα dub. in Phld.Piet.80. Adv., [comp] Comp.

αὐτοτέρως Gal.18(2).431

.
II he, she, it, for the simple Pron. of 3 pers., only in oblique cases (exc. in later Gk., Ev.Luc.4.15, etc.), and rarely first in a sentence, Pl.La.194e, and later, Ep.Eph.2.10, etc.: rare in [dialect] Ep., Il. 12.204 (where Hdn. treated it as enclitic), and mostly emphatic, ib.14.457, Od.16.388; so in Trag., E.Hel.421: in Prose, to recall a Noun used earlier in the sentence,

ἐγὼ μὲν οὖν βασιλέα . . οὐκ οἶδα ὅ τι δεῖ αὐτὸν ὀμόσαι X.An.2.4.7

;

πειράσομαι τῷ πάππῳ . . συμμαχεῖν αὐτῷ Id.Cyr.1.3.15

;

ἄνδρα δὴ . . εἰ ἀφίκοιτο εἰς τὴν πόλιν, προσκυνοῖμεν ἂν αὐτόν Pl.R.398a

; after a Relative,

ὅς κε θεοῖς ἐπιπείθηται . . ἔκλυον αὐτοῦ Il.1.218

;

οὓς μὴ εὕρισκον, κενοτάφιον αὐτοῖς ἐποίησαν X.An.6

. 4.9, cf. 1.9.29; esp. where a second Verb requires a change of case in the Pron.,

οἳ ἂν ἐξελεγχθῶσι . . ὡς προδότας αὐτοὺς ὄντας τιμωρηθῆναι Id.An.2.5.27

;

ἐκεῖνοι οἷς οὐκ ἐχαρίζονθ' οἱ λέγοντες οὐδ' ἐφίλουν αὐτούς D.3.24

; in subdivisions,

ὅσοι . . οἱ μὲν αὐτῶν . . X.Cyr.1.1.1

, cf. Pl.Chrm.168e; later, pleonastically after a Relative,

ὧν ὁ μὲν αὐτῶν Call.Epigr.43

, cf. Ev.Luc.3.16, Apoc.7.2, etc.: in S.Ph.316 αὐτοῖς is emphatic 'in their own persons'.
III with Art. ὁ αὐτός, ἡ αὐτή, τὸ αὐτό, and [dialect] Att. [var] contr. αὑτός, αὑτή, ταὐτό and ταὐτόν (as required by the metre, cf. S.OT734 with 325, and in Prose to avoid hiatus) : gen. ταὐτοῦ, dat. ταὐτῷ, pl. neut. ταὐτά; [dialect] Ion. ὡυτός, τὠυτό:—the very one, the same, rare in Hom., Il. 6.391, Od.7.55, 326;

ὁ αὐ. εἰμι τῇ γνώμῃ Th.3.38

, cf. 5.75;

ἐπὶ τὸ αὐ. αἱ γνῶμαι ἔφερον Id.1.79

: c. dat., to denote sameness or agreement, esp. in Prose,

τὠυτὸ ἂν ὑμῖν ἐπρήσσομεν Hdt.4.119

;

τὸν αὐτὸν χῶρον ἐκλιπὼν ἐμοί A.Ch.543

; ὁ αὐτὸς τῷ λίθῳ the same as the stone, Pl. Euthd.298a; ἐν ταὐτῷ εἶναί τινι to be in the place with . . , X.An.3.1.27; προσίεσθαί τινα ἐς ταὐτὸ ἑαυτῷ to have a person meet one, ib.30, cf. A.Ch.210;

κατὰ ταὐτὰ τῷ Νείλῳ Hdt.2.20

;

τῇ αὐτῇ . . καί Id.4.109

;

τὴν αὐτὴν διάνοιαν καὶ κατ' ἐκείνην ἡλικίαν Isoc.5.83

;

ὁ αὐτός . . ὥσπερ Pl.Phd.86a

;

ἐς ταὐτὸν ἀλλήλοις

face to face,

Jul.Or.2.5a0

.
2 in later Greek, the said, the above-named,

Ἡρώδης ὁ αὐ. PLille23.8

(iii B. C.), etc.
IV Adverbial phrases:
1

αὐτὸ μόνον

simply, merely,

Ph. 2.252

, etc.;

αὐ. μόνον ἐργάτης Luc.Somn.9

;

αὐ. μόνον τὸ ὄνομα τῆς φωνῆς A.D.Synt.22.20

.
2 αὐτό as Adv., = ἄρτι, Epigr.Gr.540.1 ([place name] Thrace).
3 αὐτὸ τοῦτο as Adv., PGrenf.1.114 (ii B. C.), 2 Ep.Pet. 1.5;

τῆς αὐτὸ τοῦτο κινουμένης σφαίρας Iamb. Comm.Math.17

.
4 with Preps.,

ἐπὶ τὸ αὐτό

added together, making a total,

PLond.2.196.37

(ii A. D.);

κατὰ τὸ αὐτό

together, at the same time,

Act.Ap. 14.1

, etc.; but

κατ' αὐτό

just then,

Hdn.1.12.3

.
V In Compos.:
1 of or by oneself, self- . . , as in αὐτοδίδακτος, αὐτογνώμων, αὐτόματος: and so, independently, as in αὐτοκράτωρ, αὐτόνομος.
2 hence, as a second self, very . . , bodily, as with proper names, Αὐτοθαΐς.
3 in the abstract, the ideal, v. supr.1.4.
4 precisely, as in αὐτόδεκα.
5 rarely with reflex. sense of ἀλλήλων, as in αὐτοκτονέω.
6 in one piece with, together with, as in αὐτόκωπος, αὐτοχείλης, αὐτόπρεμνος, αὐτόρριζος.
7 by itself: hence, only, as in αὐτόξυλος, αὐτόποκος.—For αὐτοῦ, αὐτῶς, etc., v. the respective Arts.

Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό). 2014.

Игры ⚽ Нужно сделать НИР?

Look at other dictionaries:

  • αὑτός — αὐτός , αὐτός self masc nom sg …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • αὐτός — self masc nom sg …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • αυτός — ή, ό (AM αὐτός, ή, ό) (μσν.νεοελλ. και αὖτός, αὐτόνος, αὐτοῡνος, αὐτεῑνος, ἀτός) (αντων.) Ι. Αντιδιασταλτική, Οριστική (μερικές φορές με το άρθρο ή με το έναρθρο ο ίδιος πρβλ. «αυτός φταίει», «θα βρω αυτή την ίδια», «ὅλοι ἐπαρεδόθησαν κι ὁ… …   Dictionary of Greek

  • αυτός — ή, ό 1. προσωπική αντωνυμία του γ προσώπου: Εγώ μιλούσα κι αυτός χάζευε. 2. αντωνυμία δεικτική: Σ αυτό το δρόμο κάθομαι …   Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)

  • Αὐτὸς ἔφα. — αὐτὸς ἔφα. См. Сам сказал …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

  • Αυτός έφα —         (autos epha) (греч.) сам (учитель) сказал. По преданию, пифагорейцы о своём учителе, подчёркивая непререкаемость его слов. Философский энциклопедический словарь. М.: Советская энциклопедия. Гл. редакция: Л. Ф. Ильичёв, П. Н. Федосеев, С.… …   Философская энциклопедия

  • Αὐτός τι νῦν δρῶν, εἶτα τοὺς θεοὺς κάλει. — См. На Бога надейся, а сам не плошай …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

  • Ὅταν σπεύδη τις αὐτός, ῶ θεὸς συνάπτεται. — ὅταν σπεύδη τις αὐτός, ῶ θεὸς συνάπτεται. См. Смелым Бог владает …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

  • Οὐδεὶς δ’ἀνθρώπων αὐτὸς ἅπαντα σοφός. — См. Всезнанья Бог человеку не дал …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

  • Εἰ δὲ κακὸν εἴπῃς, τάχα κ’αὐτὸς μεῖζον ἀκούσαις. — См. Кто говорит, что хочет, услышит чего и не хочет …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

  • Ὁ αὐτὸς ἔλεγεν, ὅτι τὸ πᾶσιν ἠρέσάι δυσχερέστατόν ἐστιν. — См. На весь свет не угодишь …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

Share the article and excerpts

Direct link
Do a right-click on the link above
and select “Copy Link”